Az ötvenes évek első felében az Állami Pénzverő felesleges termelési kapacitással rendelkezett, ezért Gimesy Zoltán elektromérnök ötletére és javaslatára, a Pénzügyminisztérium egyetértésével, elektromos játékvasút gyártását határozták el.

Tapasztalat és kiindulási alap híján, a tervezést a nulláról kellett elkezdeni.
A modellek kialakításához a MÁV akkor rendszerben lévő járművei szolgáltak mintául. A kéttengelyes mozdony a V55-ös prototípusának formáját idézi,
a négytengelyes a végleges változat mintájára készült. A személykocsik az Az, illetve a Cak sorozatúak rajzával mutatnak hasonlóságot.

A konstruktőr Jakabos Árpád volt, a gyártás irányításával Gonda Lajos főmérnököt bízták meg.

A mechanikai részleg és a szerszámműhely szoros együttműködésben dolgozott Szabó Ferenc formatervezővel. A járművek prototípusai vázlatrajzok alapján, kézi munkával kerültek kialakításra. A finomítások után készültek el
a végleges tervrajzok, ezt követte a szerszámok elkészítése, majd
a sorozatgyártás.

Az alváz és a futómű kialakítása Bata György nevéhez fűződik.

Az elektromos tervezést Bubán József végezte.

Az első változat, a kéttengelyes „PéVé Előre” 1954-ben került kiadásra, ezt követte a négytengelyes „Pannónia Expressz” 1955-ben. A kijelölt üzletekben alaktrészeket is árusítottak, amikből a mozdonyokat és a kocsikat össze lehetett állítani, ehhez szolgáltak segítségül Gimesy Zoltán útmutató füzetei.

A műanyag alkatrészek fröccsöntése sok nehézséget okozott. A modellek festéséhez külön műhelyt hoztak létre. Sokszor adódtak anyagbeszerzési problémák. A végszerelde kezdetben kb. 50 nm-es volt, amit később bővítettek. A nagy kereslet miatt gyakran kellett túlórát elrendelni a részlegekben.

Az Üllői úti épületben szerviz működött, ahova az elromlott mozdonyokat és trafókat be lehetett vinni javításra.

Tervezték egy gyári bemutatópálya kialakítását is, ami végül nem jött létre.

Az utolsó időszakban megjelent a Helikon Expressz, ami a Pannónia Expressz egyszerűsített változata volt. Az eladások fokozása érdekében ellenőrizhetetlenül sok színvariációban gyártották.

A készletek ára az akkori munkabérekhez képest nagyon magas volt, ennek ellenére a gyártás ráfizetéssel folyt, ezért 1959-ben befejeződött.

A tervdokumentáció, a szerszámok és a gyártástechnológia átadásáról folytak tárgyalások, de végül nem vezettek eredményre. A megmaradt alkatrészeket kiárusították. A szerszámokat 1962-ben megsemmisítették.

Összességében elmondható, hogy egy teljesen önálló konstrukció jött létre, és a fejlesztésnek köszönhetően a Pannónia Expressz maradéktalanul megvalósította azt az -akkor nagyon korszerűnek számító- alapelképzelést, hogy minden funkciója távvezérléssel működjön. A szerelvényekből nagyon hiányoznak a négytengelyes postakocsik, illetve a zárt teherkocsik. A postakocsiból készült prototípus, de sorozatgyártásra nem került sor. Csak valószínűsíthetjük, hogy a zárt teherkocsi terve gondolatban már megvolt, a megvalósításra azonban nem volt lehetőség.

A történeti információkat Cornides Tamás jegyezte le 1978-ban, a játékvasút formatervezőjével, Szabó Ferenccel való személyes beszélgetés alkalmával.